V. Varga TiborVáltozom

Én meg lám itt ülök, egészségesen,

Későn keltem, frissességem végtelen.

Kipihenten, egy könyvbe burkolva,

A tudásban néha nagyokat kortyolva

Gőzölgő kávémat nyugodtan szürcsölöm,

S el – elmerengve egy varázstávcsövön

Látom magamat, amint itthon tanulok.

Hívnak. Nem megyek. Hazudok. Hazug ok.

Végre bevallom. Antiszociális vagyok.

Talán ez is olyan lehet mint egy nátha,

Ami Gábor napjait amortizálja.

Csöng megint. Felveszem.

Hahó?

Kong a csend.

Mindenki  olyan idegen.

Mindenki.

Olyan.

Idegen.

Megint csöng, de nem érdekel.

Furcsa. Itt egyedül ülök,

Előletek menekülök,

mégsem olyan rossz,

Ebben a nagyon gonosz

Szmogos, ködös, havas világban,

Amit pár éve még imádtam,

Lehet hogy tényleg a nátha az oka,

Csak az a baj, hogy Ti vagytok a nátha.

És most elfordulok. És most alszom.

Tessék. Csak szúrjatok hátba.