MyOTHERSIDE

"Itt ugyan át nem megy!" - ordítja az őr felénk.A nyári nap minden erejével tűz a fejemre, szinte ugyanolyan erővel, mint délben tette. Egy izzadságcsepp szalad le az homlokomról, végig a halántékomon, lassan tétvázva az államnál, leessen-e vagy folyjon tovább; és…

- JÓ REGGELT! - ordított egyenként a még alvók fülébe a sofőr barátja. - A jármű kiáll a forgalomból! Mennék zabálni! - jelentette be a sofőr, arcán sunyi, cinikus mosollyal a haverja felé, szemében több évtizedes gyűlölettel a busza utasai, a csövesek és a részegek iránt.…

Bata Gábor: Élni még Kietlen vad síkonKetten együtt járunk.Hiába ha akaromMég nem alhatsz nálunk Kérlek maradj távolEgyszer újra látlakKérlek máshol álmodjFend ki jól kaszádat...

Bata Gábor: Összehullott válasz Nyughatatlan fekszem,Kémlelem a Holdat,Összehullott csillagomTöbbé már csak holt nap.

Varga TiborTudni akarom     Nyughatatlan fekszem, Kémlelem a Holdat. Tudni akarom hogy Mit csináltam holnap.

Varga TiborAz új nemzet dala   Talpra magyar, hí a haza! Nyisd ki füled, fordítsd fejed, Ne dugd le a föld mélyére, Fuss merre látsz, hagyd e helyet Itt már csak csalódnod lehet, Álnok, csaló, mocskos szavak Mitől házad, mitől várad, Mitől néped, s minden ragad.…

Bata Gábor : Alkonyat Nyugodt, fülledt, álmos az este.Nem gyújtok villanyt, ne félj.Nem szórom a fényt.Azt a keveset, ami még van.Már nem sokáig.Már a sötét az úr,Itt gázolok benne bokáig.Élesztgetem halkan a lámpást...Érzem, ahogy kihűl a teste valahol legbelül

Varga TiborJövő   Hosszú időt kínlódott. Választott de mellé nyúlt.   Ül szótlanul, s várja hogy A jövőjéből legyen múlt.

Varga TiborLefelé, vagy vissza   Mély a szakadék, mellette állok. Alattam tátong. Végtelen árok. Fél lábbal benne, másikkal ellene Lefelé, vagy vissza? Csak húznotok kellene.

Bata Gábor : ElengedlekEgyedül lenni jó volna talánA lepedő halkan nyúlik alám. Halkan elnyúlik hiszen hangja nincsenItt az idő, hogy kezem búcsút intsen.Összezárom öklöm és szétnyitom újraHibáimat lelkem legmélyébe szúrja...

Bata Gábor : Ma születtélMéreg szalad a szív feléKapd kezed az arcod elé.Menekülnél a világbólMúltad mosta kis szilánkból...Repedező aranyholdHulló selyemanyagból...Lesed csendben az életet.Már nem számolod az éveket.

Varga TiborMost még...     Kalandoztam az időben Előre pár évet. Láttam mindent pontosan: Mit, ki, miért vétett. Visszatértem, itt vagyok. És figyelem hogy nevetnek. Jó így látni arcukat: Tisztának, bűntelennek.

Az elvarázsolt erdő   Hogy mondjam el, mi mit jelent, hiszen én sem tudom? Én ez vagyok és te lehetsz talán az az. Én gyermekarcú, te Nehéz vagy, mint a szag Az ázott erdő bokrai között.   Tisztellek szépségedért – űrarcú lány, Bort ittam este, hogy…

Varga TiborElszakadt   Utolsó cérnaszál. Elpattan. Vége. Alattam hullámzik  Mindaz, mi kéne...