- JÓ REGGELT! - ordított egyenként a még alvók fülébe a sofőr barátja.
- A jármű kiáll a forgalomból! Mennék zabálni! - jelentette be a sofőr, arcán sunyi, cinikus mosollyal a haverja felé, szemében több évtizedes gyűlölettel a busza utasai, a csövesek és a részegek iránt.
Miután a munkatársa részvétlenül felvisította a még alvókat, szépen bezárták a buszt, és együtt elmentek egy közeli békávés épületbe. Minden mozdulatuk, minden arcizmuk érzékeltette, hogy nagyon is jól tudják, micsoda mágikus hatalmuk van - Ők működtetik az egyetlen tömegközlekedési eszközt egy kilométeren belül. Tudták, hogy ezen a jogon bármit megtehetnek, hogy felette állnak jognak és illemnek, mert Övék valami, amit a buszmegállóban várakozó kótyagos tömeg igénybe akar venni, és hogy ez a csőcselék ki van nekik szolgáltatva, úgyhogy majd nyugodtan rájuk ordíthatnak, hogy "Takarodjatok hátra!", mert az égvilágon senki nem mer majd visszapofázni Nekik, és gúnyosan belevigyoroghatnak a pofájukba, mert Ők többek, mint ez a szedett-vedett csürhe, ami most szerencsére szívhat a hideg éjszakában, és talán ezalatt rájönnek a rohadékok, ki az Úr itt, és mi a rend, és hogy aki ezt nem fogja fel, leszállíthatják a város bármelyik részén, mert Őket úgyse fogja senki se felelősségre vonni, különben is alig vannak tanúk, és azok nagy része is alszik, és mégis ki a fasz fog ilyen nevetséges panaszokkal foglalkozni, és hogy most végre egyszer az életben revansot vehetnek az egész rohadt társadalmon, ami nem elég, hogy egy buszra száműzte őket, de ráadásul egy sörszagú, szemetes éjszakai járatra, ami miatt aztán kénytelenek nappal aludni, amikor az emberek túlnyomó része aktív, úgyhogy magányra vannak ítélve, amit a soványka fizetés a legkevésbé sem kompenzál, sőt, a világ söpredékével vannak egy légtérbe zárva, el kell viselniük ezt a sok hitvány férget, holott Ők nyilvánvalóan sokkal többre vannak hivatva, és ez az Ő számukra csak valami átmeneti állapot, Nagy Terveik előkészítő fázisa, de majd megmutatják, megmutatják, sőt, inkább most, mindjárt...