V. Varga TiborMás világ
Az éjszakai film
Megint
Megmaradt
Bennem.
Az Isten sakkozott
A Sátán ellen.
Én voltam a bíró,
A csöndet parancsoló.
Ki pár lépéssel előttük jár...
Sok meccset láttam már.
Ez se más
Látomás.
Játszottak. Gyerekek.
Ügyetlen lépésekkel
Egymást gáncsolva,
Nevetve milyen szar
A mennyben a politika,
És az a csőtörés az alvilágban
Még mindig büdös van?
Ja... dehát ez van.
Elvoltak, játszottak, kedvesen.
A végén hazamentek,
Nyertesen, vesztesen.
Őt ott fenn a fia várta,
Azt meg lenn a neje.
Mindkettőnek megvolt
A maga helye.
Én meg néztem a táblát,
A bábuk arcán a mosolyt,
Ne vedd komolyan...
(én sem ezt álmodtam)
Ne vegyél komolyan semmit,
Nézd meg mennyit
Járnak ide oda nevükben,
Mennyi a hívő és
Mennyi a hitetlen,
Ne vedd már komolyan,
Ha már Ezek is játszanak.
Normális körökben
Régóta nincs harag.
Utolsó kommentek