V. Varga TiborAz autó
Befedte a roncsot a hó.
Most fehér autó
Áll a kertben.
Évek óta rohad
És csöndben apad.
Rendíthetetlen a
Nyugalma, vagy...
Mindig szomorú.
Kora tavaszi fagy
Majd szívja a nap.
Ősszel deret harap,
Kínozza a mínusz télen.
Szomjan, étlen
Ott a kert közepében.
Hosszú ideje.
Viseli a fehér Kívült,
És belül fekete.
Nem kell sok, csak
Negyven év,
Negyven érv
A halálig.
Nem bírja a hófalat.
Összedől a súly alatt.
Utolsó kommentek