V. Varga TiborKisgyerekeknek

Körbenéz és nem lát.

Vaksötét.

Végre kinyitja a szemét.

De nem lesz jobb

így sem.

Én látok, és látom

a félelmet

Szemében.

Nagyot koppantok.

Izzik a léptem.

(Jaj én lubickolok

félelmében)

Mozgatná a lábát,

Mozgatna ő mindent.

Nem tudja hogy én...

Hogy én vagyok az Úr itt lent.

Lépne, kérne, könyörögne.

Esedezne hörögve.

Kérem engedj el!

(Micsoda szép éjjel)

Gyűjtöm a sikolyt,

gyűjtöm a Pánikot.

Lassanként megtöltöm

a félelem ládikót.

Itt vagy középen,

és én körötted lépdelek

Lépésem zajában

halálod vélheted.

De hirtelen csönd.

(csak játszom veled

te még nem tudod)

Hirtelen csönd lett.

Az a valami nem csörtet

Körülötted.

Azt hiszed jobb lett?

Talán sejted hogy nem...

Az igazi Pánik.

Semmi sincs!

De nincs kegyelem sem.

A füledbe nevetek.

(A gyönyörtől

vonaglok, remegek)

Az egész világ most

A pulzusodból

Eszeget.

Homályosodó képedből

Vágok még egy szeletet...

Most felébredsz,

én szertefoszlottam.

Álmodj csak kisgyerek,

álmodj tovább!

Holnap éjjel

Együtt járjuk újra

a Pánikiskolát.