V. Varga TiborLélekbiológia

Egy apró sejt

emberré lett.

Egy mikronból

Emberélet.

Érted?

Légy érett...

Ez vérted lehetne?

Ne ölj semmit

Más elméletekbe?

Hát akkor...

Lettünk.

Vagyunk.

Hogyan?

Agyamban az inger

Körbekörbe rohan.

Érjetek egymáshoz

idegsejtek!

Mert sejtek valamit.

Sejtetek valamit.

És ezzel most

Sejtetek valamit.

Hogy Vagyunk.

Hogy vagyunk?

Köszönjük jól.

Kiáltja milliárd fehérje.

Mindegyik küzd, hogy

a lelkem utolérje.

Jóóól vaaagyook.

Zengi az enzim.

Végtelen sejtemben

Végtelenebb müezzin.

Most alszom.

Mégis élek.

Cirkuláló véremmel

Zenélek.

Az izom ma moziba

megy?

Tök olcsó a jegy -

Feszül a hangszál

és áramlik a levegő, mi?

Ebben belenőni

Nem nehéz...

De hol vagyok én?

Mindennek legtetején?

Egy reakciókupac

legvégén

Játszom magammal?

Ha leszúrlak,

vagy ordítok

az adrenalin a bűnös?

Ha kevés az endorfin

Csak innen jön a bú? Nos...

A kérdés nyitva.

A válasz pedig ki van zárva.

Mert nincs egy árva

Fehérje

Ki e kérdést megértse.

Közel vagyunk.

Közel vagyunk...

de mégse.