MyOTHERSIDE

Címkék

Utolsó kommentek

  • Littlewood: Ez nagyon tetszik. El tudtam képzelni. (2012.12.19. 08:08) Ölelés
  • Tirgit: @tame the shrew: köszi! jó szemezgetést! (2011.04.17. 20:07) Én vagyok az...
  • tame the shrew: Ez a vers annyira szép, hogy az már fáj. (2011.04.13. 21:28) Én vagyok az...
  • tame the shrew: Huhhh, elállt a szavam ettől a verstől. Mi minden van ebben a négy sorban ! (2011.04.13. 21:27) -
  • tesz-vesz: a vége tetszik (2010.02.20. 19:04) Az első ember
  • Utolsó 20

HTML

Show!

2008.09.06. 13:47 | Tirgit | 4 komment

V. Varga TiborShow!

 

Szóval show – t akartok

És nem megérteni.

Legyetek az étel,

És én a showtartó

Éhezzétek a műshowrt,

Mint a showtlan étel,

Mint a showtalan élet.

 

Akkor ez egy ilyen

performance,

Vagy performansz.

 

Hát jó, kezdem mindjárt itt.

Meggyújtok egy cigit,

Hadd égjen a kezemre.

Jajj várjatok, ez gáz

Szikra kell mi begyújtsa

De... nézzünk az öngyújtóra

Ez maga az idő.

Öngyújt óra két perc:

Perc perc hallatszik a köszörű

Szikrát ad egy új állapotnak,

Szikrát, secret.

(vállveregetés, jó gondolat, értékeltük mondatodat)

 

Az öngyújtót kiveséztük,

 

Hadd meséljek magamról.

Egyrészt szeretem a szabadságot,

Másrészt,

Kicsit kopog a cipőm talpa,

Nem vagyok buzi,

Csak igényes.

Igény. Szomjazom az igényt

És az igét. Szeretek gondolkodni,

Nem mindegy hogy hogy nézek ki?

Lehet rajtam gazdag póló,

Ülhetek ezüstmetál Polo –

ban. Bam, bam..

Lélekharangot húz az előítélet –

Neki már leesett.

Leesett Ő is a mélybe.

Ő volt a főellenség.

Nyertem.

 

((Nincs igazi

Vakáció, ováció,

Gratuláció

(és semmi latin eredetű örömteli szó)

Amíg van:

Prekoncep... előítélet.))

 

Na most már hagyjunk engem.

Nézzünk meg engem,

Anyám azt mondta legyek őszinte

Ő szinte volt csak őszinte,

Mert ez nem olyan könnyű

Ebben a versben még nem hazudtam,

Bár van pár gyanús rím,

És néha figyellek titeket

És gyűjtöm az arckifejezése

Tek.

Szóval próbálok őszinte lenni,

 

Csak ennyi.

 

Folytassuk a sort, nézzünk Titeket:

Akik próbáljátok (próbáljátok?) magatokba

Fogadni a művészetet.

Nincs közös szótárunk

- majd intézkedem -

De ez nem baj.

Mások vagyunk.

Másképp gyilkolunk.

Egy fintor, egy szisssszenés

Néhány unott böffenés.

Aludjál, ha nem érdekel,

Hogy most más énekel

Nem Te.

Kicsit fájó, kicsit illetlen

De semmi sem véletlen.

Aki értékeli, köszönöm Neki!

Ö szinte. (Érted??!!)

 

Hát lassan vége.

Söt inkább vége.

 

Vége.

 

Címkék: vers válasz varga tibi

A bejegyzés trackback címe:

https://myotherside.blog.hu/api/trackback/id/tr70651100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bata Gábor 2008.09.06. 19:04:17

Jajaja megvan itt is a hangulat... Főleg az utolsó nagy rész tetszik de a többi is király!

Kiko 2008.09.08. 00:16:02

vannak benne közhelyek. ez direkt? jól érzem, ez az iróniára megy rá, ÚGY-E?:) Nekem kicsit hosszú. szeretem ha röviden le van írva a lényeg.

Tök jók a szójátékok, ahogy kifacsarod a hangalakot és a jelentést, pl.: az angol szavaknál. Össze van rakva. Ebben sztem még van lehetőség. Már úgyértem az ilyen "szóviccekben". Hajrá.

Tirgit · http://myotherside.blog.hu/ 2008.09.08. 15:59:22

a közhelyeket nem szándékosan irtam bele, de az ironiát igen. mikre gondolsz (a közhelyeket illetően)?
azért hosszu, mert próbáltam visszaadni azt a téma és érzések közötti csapongást, ami annyira jellemző volt erre az estre.
köszi a kritikát!!

Jankó 2008.09.11. 22:48:31

Boldogok legyünk kik ide írunk!
De ne blogok!
Néha bizony elrontjuk a dolgot.
Amig te írsz, én például dadogok,
Mert a saját bűneim között bolyongok.

Minden leírt versünk egy-egy
Apró szikrája annak
Az órjási örömnek,
Amit ingyen – bizony – nem adnak.

Hatalmas ára van.
Figyelj jól, ideírom:
Ha verset írunk mától:
Ne álljon semmi a papíron!

Hatalmas ára van:
Ha felnőttél, s nem leled
Azt a bizonyos boldogságot,
Hát legyél megint gyerek!

Oh adni, adni, adni,
Csak lenni, mint a bolondok,
De nem blogok!
Hát legyünk örökre csendben.
Boldogok.
süti beállítások módosítása