& Barnás Bálint

egy férfiúr mesélte!:

Rárebbent a vállamra egy girbegurba madárlány,

Azt csipogta, nem lehetek a vállamon kapitány.

Nem lehetek, nem lehetek – csipi csipi – csipogta,

Csipi csipi csipi csipi csipi csipi csipogta.

Esőcseppek potyorogtak, a madárlány elrepült,

A madárlány unokanyja madárvajat köpörült.

Unokanyám, édesanyám! – Igen lányom, köp köp köp?

Köpi köpi köpi köpi köpi köpi köp köp köp?

-Elragadt a végzetesnek tűnő tojó szerelem,

Az a csinos pulykakakas-admirális kell nekem.

-Nem vagyunk mi pudlipávák cikormányos fajzata!

Megdárdázlak, tarélyozlak, te csirkekurva!

Ahogy hallta a madárlány unokanyja dorgalyát,

Elindult hát bizalommal, hol van nagypapamadár.

Csirkeország kapujában egy agg férfi nyoszolyált,

Elsiratta, megsiratta unokamadárlányát.

-Édes lányom cefe-cafa, hová lett a tarályod?

Meretyentyó! Karvalyhalál! Elvitte köpi köpi.

-Gyere ide Morzsa kutyám, nézzed kalitka horrort!

Morzsi kutya ijedtében annyira félt, hogy lét folyt.

Amikor a férfimadár abbahagyta balladát,

Hirtelen felkiáltottam: girbegurba madárlány!