V. Varga TiborZuhanásIdőben szólt, mégsem mentem,Ami itt volt, pár hangjegy, egy félbe tört csók,Egy tompa kréta és keményre fagyott víz,Mindet zsebretettem. Elhagyott a szerencse,Mások után kapkodok, azt hiszem bölccsé teszA magány, pedig csak egy hatalmas fúrófejÜt lukat…
Utolsó kommentek