V. Varga TiborPótolni az űrtPótolni az űrt. Kinyitok egy könyvet.Olvasom a semmit, letörlöm a könnyet,Olvadnak a sorok, homályos az egész,Messze vagy te kiszakított csonka rész.Messze vagy, és azt sem tudom hol.Van valami fogalmad – így távolról –hogy merre mozog bennem…
Hívj, hívj! A telefont nézem. Várom a rezdülést. Néha odakapok, de nem az. Valami fantomhang. Oldalrasandítok. Világít? Zümmög? Rezeg? Cseng? Pittyeg? Berreg? Ketyeg? Csend. Végtelen csend. Végtelen csendben várom milyen lesz életem, vagy milyen a halálom.
V. VargaTiborHalálom órájánMint elhalkuló fénytelen derengő csillag,talán még van pont két szavam.Mindkettő az lenne, miért, szerintem.Hívő voltam. Miért lettem hitetlen?
Utolsó kommentek