V. Varga TiborAdj egy szilánkot
Jött pár véletlen sejt, és lett belőlük: Élet. Ó, semmi... Talán mindegy kivé lett. Zajtalanul, halkan sírva tele az anyaméhet Sajgó szívbe, a múltba és a jövőbe tépett. Eképpen látott meg először fényt, s érett Fővel is végig…
Utolsó kommentek