V. Varga TiborRandi
Zakó, szájfény, parfüm, ruha.
Szívdobogás nélkül mentek el.
Meglátták a másikat, semmi robbanás,
Nem volt több egyik sem, mint egy
Reggeli vizelés, esti fogmosás.
Az első pillanatban leosztották a lapokat.
Ő az első Helló val meg akarta dugni,
Az meg csak adta a szépet neki,
Játszott vele és játszott a szavakkal.
Mindkettő kristálytisztán tudta:
Nem a másik a kifogott aranyhal.
Nem is béka, nem is herceg, de azért...
Teltek az álgyönyörű gyertyafényes percek.
Pezsgő, vodka, kaviár, kovászos uborka,
Forintba ölt vágyak ízbe csomagolva.
Üresre unt tányér, láng színű hazugság,
Mosolyok és bókok mögött
Csak megszokott fáradtság, szárazság.
Nincs kedved? Jaj dehogy... Ó dehogynem.
De jaj bocsánat, a nevedre nem emlékszem.
Ó igen. Szép név. Ott tartottunk, hogy...
Utána hazaviszel? Persze – mondta Ő
(A válasz Hellónál tudta már, hogy övé lesz a nő).
Melltartó, öv, cipzár, húha.
Szívdobogás nélkül mentek el.
Utolsó kommentek