MyOTHERSIDE

Juhász KristófVarga Manó felvételi önéletrajzot ír a Képzőművészeti Egyetemre

Hemm-hemm… Név: Varga Manó. Kérdés: miért adott apám ilyen hülye nevet nekem? Reccecece. Születési hely, idő: Budapest, 1985… de akkor azt, hogy név, kitörlöm, csak annyi lesz ott: Varga Manó, valószínűleg rájönnek, hogy az a nevem, buzi személytelen amerikai stílusú önéletrajz-sablonba ágyazva. Viszont a telefonszám elé mindenhol oda van írva, hogy telefonszám… nem mintha nem lenne kurva egyértelmű, hogy az telefonszám… de mindig oda szokott lenni írva. Vagy: elérhetőség! Az jó! Apám, Varga Valér a hetvenes években végezte az Önök Egyetemét… Az önök egyetemét, mér, övék az egyetem? He! Végezte az Egyetemet. Ami akkor még Főiskola volt, ahogy nyilván Önök is tudják… na! Végzett a Képzőművészeti Főiskolán! Vagy: végzett itt? Hát itt vagyunk. De ha a hülye állatja Óbudán olvassa a kertesházban, vagy… vagy a Grinzingi Borozóban… Hemm-hemm… persze én is írhatnám ezt a szart a Grinzingi Borozóban… Nem, nincs bor, felvételi van, önuralom, Varga, önuralom. Na. Papparapparamm… miért jövök elő megint faterral egyébként, mindenki tudja, ki az a Varga Valér, mindenki tudja, ki vagyok én is, Varga Valér, basszáj, inkább küldene pénzt, Varga Valér, az. Ugorjunk: legjelentősebb eddigi munkám kiállítássorozat volt… egy kiállítássorozat volt? Vagy csak kiállítássorozat volt? Jaj, a Juhászt meg kéne kérni, írja már meg helyettem, hát ebből él, csak ne lenne akkora tróger, múltkor is megitta a söröm az Angyalban kétszer! Á, meg tudok én írni egy ilyet, picsogok itt má. Eddigi munkám kiállítássorozat volt, a csajom… a volt csajom… a volt barátnőm… az exem… az exbarátnőm… akkori barátnőm… a ribanc Kriszta, aki szintén az Önök (nincs Önök!) Egyetemére felvételizik, de ha felveszik, én megbaszom az egész Képzőt az Országház tornyán, az kurvaisten. Ühüm. Egy kiállítássorozat volt, melyben a nemiség és az elmúlás gondolatát jártam körül, címe Erosz és Thanatosz volt, és volt partnerem pinaszőrének az installálásával kísérleteztem, tehát hogy minden festményben és videóinstallációban az is feladatom volt, hogy a változatos textúrákkal szervesülve jelenítsem meg akkori barátnőm valódi szőrszálait, melyeket külön ebből a célból már egy éve gyűjtött… húzzuk ki a pinaszőrt, írjunk fanszőrzetet. Ne kössenek má bele az élő fába. Illetve egy képet, a FanFan címűt… teljes egészében szőrszálak borítottak, egy bőrdarabra voltak felragasztva, amit a bal farpofámból hasítottam ki sniccerrel, az összetartozás jelképeként… nem lesz ez nagyon durva? Hát meg kell nézni, kik a felvételiztetők: a Széles, az ilyen kis klasszikus mestertípus, de nem para, a Mécsessy… hát az az enyémeknél sokkal durvábbakat csinált! Az nagyon beteg, hát mikor a Windháger emlékfesztiválon a rózsaszín koporsóban feküdt, a helikopter lóbálta a fejünk felett, és kihányt a koporsóból direkt… Annak bejönne a FanFan, de a, Ú, ott a Mária Kata, annál meg pont kimenne a biztosíték. Jaj, Máriáé az anatómia… „Egy bőrdarabot a farából, Varga? Farizom latin neve? Nem tudja? De azért vagdossa a farizmát? Szép szakma a hentes is, fiam.” Nem lesz ez így jó. Hagyjuk ezt a hülye önéletrajz-sablont, legyen inkább egy curriculum vitae, szép kerek magyar mondatokkal, nem ügyvédek ezek, hanem művészek, nahát már! Jó lesz ez nekik, nekem is jó lesz, mindenki boldog, apám is boldog, csókolom. Úristen, én hogy bebaszok a Macsekával, ha sikerül… Tisztelt Felvételi Bizottság! Amennyiben sikeresen… (nem!) amennyiben sikerül… amennyiben felvételt nyerek az Önök Egyetemére (NINCS ÖNÖK!), barátommal, a Macsekával úgy berúgok… hogyan? Iszonyatosan! Egy kisplasztika készítését is tervezem ebből az alkalomból, Macseka és én idomtalan, összecsuklott tagokkal zárványokként leszünk belehajítva egy erősen tagolt térbeli síkba, amit apró, piros vonalak határolnak majd, jelezve reménytelenségünk végességét, és hogy körbehánytuk magunk körül a hideg betont. Hehehe. Na. Térjünk vissza… pamm-pamm-papapapapamm… hemm-hemm… Varty! Azt mondtam, hogy varty? De hülye egy szó. Curriculum vitae. Varga Manó vagyok. 1985-ben születtem Budapesten. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában érettségiztem, érettségi után két évig Szentendrén dolgoztam, rengeteg csoportos tárlaton és fesztiválon vettem részt olajfestményekkel, videóinstallációkkal, térplasztikákkal, és performanszokkal. Ezek közül a legjelentősebb az Erosz és Thanatosz kiállítássorozatom volt a Bagó utcai Virág Galériában. Ez a kiállítássorozat akkori barátnőm, Miathál Kriszta pinájáról szólt, mintegy előrevetítve kapcsolatunk válságát, és azt a tényt, ami később kiderülve igazán árnyékot vetett ránk: hogy Kriszta egy kibaszott ribanc. Ha! Ha! HA! Tisztelt Felvételi Bizottság! Apám is ide járt. Én is ide fogok. Hülyén is néznék ki az orvosin, például. Ide fogok járni. Miért? Hát mert Önök fel fognak engem venni! Fel-fel… ti rabjai a csóróságnak, meg a bohéméletnek… Fel-fel az ingyenes művészellátásér… Tisztelt Felvételi Bizottság! Olajfestményeim készítésekor az a törekvés vezérel, amit John Mitvys így fogalmazott meg: „a vizualitás fokmérője legyen a látvány.” Pramm-pramm… Ezezez… ez az! Mindegyik kapjon az arcába: Mécsessynek írok puncit, Máriának írok klasszikus idézetet, a Széles úgyis csak a képeket fogja nézegetni… jessz! Tisztelt Felvételi Bizottság! Posztmodern korunkban önéletrajzomat hogy is zárhatnám másként, mint egy dadaista zörejverssel:

UARGH MRMPF

VINLT HRAKÉ

DIKÓ TVEGENNY

TVEGENNY BEZIL

BARULZEŰ!

Aláírásvargamanó.

Nah ’kkor ez rendbe van, megyek a Grinzingibe.