V. Varga TiborElutasítás
Iszonyat
hogy izzott
az aszfalt.
A 60 fokba
ragadt a lábam.
Nem eresztett
a pesti utca,
ígyhát:
Megálltam.
Vártam.
Vártam
hogy hűljön,
hogy csillapodjon
a hőség.
Messziről
az Oktogon
felől
gőzölgött
a villamos.
Csak pár
pillanat,
és mentem volna
tovább,
Ha az aszfalt
lépteimnek
nem szabott
volna
határt.
Maradtam.
Haragban
magammal.
Halgattam.
Csendben.
Rendben?
Lehetetlen
Helyzetben.
Nem.
Mentem volna
Csak tovább
Csak el innen.
Az Nyugatinál
várt
A legújabb
szerelmem.
Tudtam
hogy nincs véletlen.
Tudtam
Hogy itt kezdődhetne valami.
Tudtam hogy
Egy másik életem.
Egy sóhajjal
Kitéptem
a talpam
az aszfaltból
és rohantam
nehogy várjon.
A gőzölgő talaj
nézett. Tudom.
Vártam hogy
hátamba vájjon
valamit.
Nem volt benne harag.
Vagy ha volt,
másnapra kihűlt.
Felesleges
visszamenni.
Másvalaki
ragadt ott.
és Belőle Lett
Másvalaki.
Utolsó kommentek