Varga Tibor... így kértem tőled bocsánatot
... így kértem tőled bocsánatot
Futtott a test, szembe az idő.
A végtelen pillanat,
És egy darab kő.
Folyt a villámsebes gondolat
De már túl késő...
Nem hallottad hangomat.
Gyorsan belevágtad, serkent a vér
Az idő elbotlott,
Semmit sem ért.
A test lelassult, csak fájdalmat hagyott.
De mit cserébe kért
Ezegyszer megadatott.
Kivált a sebből, lezuhant a földre,
Koppanása elég volt,
Hogy az időt felsegítse.
Az megrázta magát, villám szárnyra kapott,
S honnan indult a kő teste,
Beszívtál egy gondolatot ...
... így kértem tőled bocsánatot
Utolsó kommentek