Hogyha leírom a szót,

Nagy í-vel azt, hogy Isten,

Ölembe hajtom, ingatom a fejemet,

Akkor még bízok hallgatózó idegeimben

Mert még úgy hiszem, hogy lehetett

Téged máshogy szeretni, mint így:

S hogy érzek-e magamban belső erőt?

Hát itt ülök a képernyő előtt.

És romlik a bontás,

És lassul a tér,

Reszket az ujjam.

Út utat ér.

Maradsz-e még?

Maradsz, ha kell?

Tört szoknyád emel a kószaság szépségébe.

Mért így?

A szerelem nem türelmetlen,

A szerelem nem mondja:

Menj a monitor elől és aludj!

A szerelem akkor szeret igazán,

Amikor a legfurább minden.

Ugye nem mész el?

Ugye nem mész el!

Ugye tudod hol parkolt

A félelem, a park mellet,

Valami egyre magányosabban tart

(melletted)

A kikapcsolódás felé.

    Kikapcsol.

          -

 Hogyha leírom a szót,

Nagy í-vel azt, hogy Isten,

Ölembe hajtom, ingatom a fejemet,

Akkor még bízok hallgató idegeimben

Mert még úgy hiszem, hogy lehetett

Téged máshogy szeretni, mint így.