V. Varga TiborSzétszerellek
Mióta fel-alá jársz az agyamban,
Kopogó cipőkkel, untalan,
Mióta te töltöd ki minden órám,
Belehasítasz az éjszakába,
Te szokatlan ritmus, dallam...
Azóta próbálok megszabadulni
Magamtól, azóta próbállak
Meg esténként szétszerelni téged.
Csavarról csavarra, részről
Részre, amíg nincs véged,
Amíg kopogó cipődnek már
Nincs nyoma, amíg már
Nincs több fogaskerék.
Minden este széthullasz,
Nem tart össze semmi,
Nem vagy más - egy kupac
Halott fém, így hagyom
Éjjelre a részeket.
Mégis veled ébredek.
Utolsó kommentek